Életkép a buszon
Életkép a buszon
Buszon ülök korán, álmosan bambulva, menetiránynak háttal, s arra gondolva hogy ismét elértem... s nem kések el – magamnak gratulálva - minden reggel...
Velem szemben ül három másik ember, közük nincs egymáshoz, mind másfelé néz el. Egy tinilány meg egy fiatal férfi, s egy középkorú asszony - szemben jól látni.
Percekig mélán meditálok rajtuk, nem ismerik egymást, mégis valahogy valami közös, valami hasonlít... egyszercsak rájövök, mi az, szinte ordít… s a felismeréstől csaknem felnyögök, miközben hangosan csörren a tantusz...
Mindhárom tekintet laza és fölényes, önbizalommal telt, nyugodt, fensőbbséges. Mitől? Állkapcsuk jár, s mindhárom áll őröl folyamatban - közönyös pillantás, mi ezek mellé dukál – s legényesen fúj gömböt a tinilány.
Családiassá válnak arcvonásaik, s ők csak rágják, rágják a rágógumit... |
|