Néha a jót is... Engedd, hogy ne féljek a neved hallatán, tedd meg, hogy néha jót is mondasz rám. Lesz-e olyan egyszer, édes istenem, hogy gyomorgörcs nélkül olvasom leveled? Tudom, hogy szerinted mindig csak jót akarsz, de hidd el, ettől nem leszek ügyesebb, okosabb, ha mindig csak bírálat, elvétve dicséret... szárnyaszegetté teszi a kedvemet. Ha jóról is szólsz, hidd el, nem leszel kevesebb, a te renoméd attól még tökéletes lehet. Nem fogja tőled számon kérni senki, és néha örömet is tudnál szerezni.