Szívedbe álmodom magam Ha vihar jön, sötét fellegekkel, ha az ég háborúzni kezd el, ha a szél cibálja a fákat, és nagyot sóhajt szívemben a bánat,     szívedbe álmodom magam. Ha a világom már nem színes tünemény, ha nem szólal meg bennem semmilyen költemény, ha baljós napok komor búja lep el, és szívem már semmire sem felel,    szívedbe álmodom magam. Ha a mindennapok feketének tűnnek, ha kilátástalannak érzek lassan mindent, ha saját szívem sajgón-fájón dobban, és a szivárvány, jaj, de messze van...    szívedbe álmodom magam.