Barátom, a Hold

Nem láttam a naplementét

futó felhők tömegétől,

s nem látom a Holdat se a

kora őszi sötétségtől.

A Hold nekem jóbarátom,

lépten-nyomon ellenőrzöm,

elbúsít, ha nem találom,

irigy, sötét felhők mögött…

Mennyi emlék köt a Holdhoz!

Évek során mindig kísért…

ismerhette érzéseim,

ha a kedves szépet mesélt…

Ébrenléte szebbé teszi

jelent úgy, mint a holnapot,

reményt táplál, hogyha feljő,

másnap ő kelti a Napot.