|
Lny a tmegben
Tmeg a buszmegllban…
tmegben, mgis egyedl…
tmegben, elrekesztdve,
kirakatnak dlve,
folyik a knnye…
Lehajtott fejn a nyugv nap
fnycskokat jtszik…
nem lt semmit
a szrke klvilgbl –
csak bellrl lmodik.
Mi fj vajon, te lny?
Rd mrte slyos kilit az let?
A bnat szobraknt viseled,
gy rzed, nincs ms,
mi remny, mi felvidt…
Buszok jnnek s mennek,
a lny nem mozdul - marad…
gondolataiban mshol jr,
ott, ahol egy verfnyes nyr
ellopta kincseit taln…
Nzem kzben a gondterhelt,
siet tmeget,
senki nem veszi szre e
fj jelenetet.
, te lny, szvemben
maradand kp marad,
amint sajg bnat
s elspr fjdalom
dlja a lelked…
Viszem magammal a buszon emlked,
lesz-e majd vajon, ki vigasztal, s elmesl neked
hasonl nyomaszt lmnyeket,
hogy fjdalmad
elbrja ezt az letet?
Annyira megrtem - s rettegve br,
de arra gondolok, n is akr
lehettem volna valamikor,
egyszer rgen… ez a szomor,
kincseitl megfosztott lny…
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
