Napköszöntő
Napköszöntő
Megköszönöm, ha a tavaszi Nap előcsalogatja a hírnök-virágokat, cinkosan súgja – csak én hallom szavát – „tedd el máskorra, nem kell már kabát”…
Megköszönöm, ha a nyári Nap száz kézzel szórja a lángsugarakat, de azért megérzi ő, hogy saját feje is fő s visszafogja magát, ha tikkasztó a hő…
Megköszönöm, ha az őszi Nap elővarázsol még pár aranysugarat, s pajkosan nevetve, kacsintva rám csempészi hajamba nyárillatát…
Megköszönöm, ha a téli Nap hótakarón játszva sziporkázgat, szem nem állja vakító fényét, de magában hordozza a tavasz ígéretét.
|
|