Itt leszel...
Itt leszel…
Itt leszel holnap. Ó, mennyire várlak téged, oly rég nem láttalak... Kedves, holnap karomba zárlak, temiattad kel fel a Nap is, s a vonatod is majd veled indul csak el, s én is csak érted ébredek fel. Hogy mondjam majd el, mennyire hiányoztál, azt hiszem, erre nincs szó, a léleknek ilyenkor inkább az a jó, ha a hang is bent marad.
|
|