Ígéretpercek

Ha reá várok,

újra gyermek vagyok,

ki karácsonyeste

a konyhába küldve

várja a csillagszóró-illatú,

gyertyafénnyel tündöklő

szépséges kalandot…

Varázslatos várakozás

ólomlábon járó

ígéretpercei,

az ajándékbontás előtti

hátborzongás

édes érzései…

És eljön ő,

a rég nem látott kedves…

hozzábújok, nézem…

boldog, barna szemében

magamat észlelem,

jóságos maci-tekintet

gondot, bajt feledtet.

Nem számít más most,

örök a hétvége,

nincs főnök, munkahely,

csak karja ölelése,

nincs gond és betegség,

vagy szomorú szükség,

nincs eső és szél,

az ég tiszta kékség.

Hisz ha reá várok

újra gyermek vagyok,

nincs egyebem,

mint zakatoló szívem…

mint reszkető lelkem…

és örömtől párás szemem,

mi könnyárban ragyog.