Őrizzük…

A nyár múlóban, félreállva várja,

hogy az ősz elfújja, s legyen tanúja

elbúcsúzásának.

Helyét átadja a természet szavára,

s rőtbarna levelek kavargó táncára

vége hát a dalnak.

De te megmaradsz, velem leszel, kedves,

Nem visz el a nyár, hisz szívemben áttelelsz,

őrizzük a lángot.

Éltető mosolyod napsugarat áraszt,

szemed csillogása hozza el a tavaszt,

s szór ezer virágot.