Gyökerek

Ha gondolatom olykor

más tájakra téved,

nem ragadhat el más,

csupán a képzelet…

Itt vagyok otthon…

velem van síkságom,

áhított hegyeim,

köztük gondolatom,

erdőim, tavaim,

velük hangulatom,

csörgő patakjaim,

szerelmem, családom.

Itt köszöntött rég

a Nap is első reggel,

apám s nagyszüleim is

itt pihentek el…

Itt végzem a dolgom,

s ha van küldetésem

itt kell befejeznem,

ezen a szent helyen.

Ha átlépném csendben

lelkem határait,

s ha magammal vihetném

szíved virágait…

csalódást éreznénk,

amint pilleszárnyon

első eszméléssel jőne

a színes pirkadat…

s ráébrednél te is,

hogy gyökerek nélkül

mi sem bonthatunk

szárnyakat.