Ami soha nem volt

A barátság becses dolog.

Nem tűr ármánykodást,

a kétszínűség sem vezet jóra,

nem bír képmutatást.

Ami félreértés, talán az elején még

megbeszélhető, s rendezhető,

de a fáról is lehull a levél,

ha túlszalad az idő…

Hiába zeng egyik oldalról

a rágalom, a befeketítés,

a burkolt, majd nyílt megalázás,

ezzel arányosan nő a másik oldalról

az agyonhallgatás, s ki ezt teszi,

tartja egyre a másik arcát…

befejezésben reménykedve,

hisz másnak már nincs értelme,

túljátszott, lepörgött minden,

mi túllépte a tűréshatárt.

Ám a hallgatás csak dühíti,

csak tovább bőszíti a rágalmazót,

pedig célt - ha lenne egyáltalán –

soha nem fog érni.

Soha nem fog még egyszer működni

az a barátságnak képzelt

– de sosem volt – valami,

mint ahogy az

őszi fáról ugyanaz a levél

sem fog még egyszer lehullani.