Nem attól nagy…

– Tudod, lányom – mondtad valamikor, apám –,

az ember nem attól nagy, hogy magasra nőtt.

S attól sem, ha melldöngetve, mindenekelőtt

ő maga hirdeti nagyságát.

Lehet szerény is, kit senki meg nem lát,

s tettei, érzései mutatják önmagát.

Szó nélkül, csendben várja ki sorát,

nem érzi attól rosszul magát,

ha a tömeg nem kiált azonnal hurrát.

Úgy tesz és alkot, hogy lelkiismerete

nyugodt álmot adjon minden este,

anélkül, hogy listázná dicső tetteit,

vagy rögvest várná mások dicséreteit.

S ha csendben van,

halkan végzi dolgát,

szól és tesz, mert neki

így természetes,

a csend, a hallgatás

ebben az esetben

bizony, nem

meghunyászkodás.