Szívünk dala

Leszáll lassan az éj,

s a sötét nyugalomban

szíveknek dala kél.

Kezem érintésedre vár,

arcod melegét vágynám érezni,

s az óra hiába jár…

Hiányzol, kedvesem.

S a lég körülöttem

hideg, mint a kő…

S ha mozdulok,

velem mozdulsz Te is,

ha lélegzem, minden sóhajjal

a Te neved,

a Te szemed,

a Te csókod,

a Te kezed

rebben bárhonnan elő,

s köztünk a kilométerek

a realitás tényébe vesznek,

míg szeretethullámaink

büszkén legyőzik

a távolság ködös

útvesztőit.