Gyertyaláng

A fájdalmat már

beágyazta lelkembe

a végtelen,

helyét átvette

a fáradt belenyugvás.

Emlékek érintik

gondolataimat,

velem mereng

a sok apró ragyogás.

Selymes-szelíden kísérik

tétova utamat

sírtól sírig –

istenem, hogy szaporodnak! –

Gyertyalángok

vívódnak a széllel,

fényeikben szeretteink lelke

áhítja és éli

az örök nyugodalmat.