Apró gyöngyszemek

Nem is kérdezem,

ma gondoltál-e rám,

a távolság ténye

olykor felejthető…

tekinteted

bensőmben őrzöm,

sajátom immár,

el nem vehető.

Képed belém ivódott,

a szavaid, nézésed,

felszabadult nevetésed,

amint szállt

a csendes délutánba

a színes lombok felé,

ahogy bolyongtunk a fák alatt…

s hangos szívverésed,

és ahogy lélegzeted elakadt,

mikor kezed kezemhez tévedt –

apró gyöngyszemekként

raktározódtak el

emlékeim közé.