Novemberi várakozás

Köd ülepedett a kora estére,
udvarában trónol a félhold,
ezüstszalagjába kapaszkodva
magányos, fenséges
úrasszonyként játssza
a mélysötét ég főszerepét.

Nem jön a busz, fázom – de telefonom
vidám hangon szól – ez a lányom...
s már fikarcnyira sem érdekel,
késik-e a busz, még csak nem is fázom...
lányom, a kétnapos asszony
boldog kislányhangja
szempillantás alatt
felmelegít.