Ugyanúgy
Ugyanúgy
A Nap ugyanúgy szórja sugarát,
s pazarolja millió aranyát,
éppúgy ragyog a naplemente,
vörösen, kéken, lilán...
minden éj is ugyanúgy érkezik,
csillagok tömege éppúgy szikrázik.
Bársony az érzés, a csend mélázó,
harmatos a reggel és új reményt adó.
Pedig elhagytál.
|