Fogadd hát...

Fogadd hát, kedves,

teher és lelkifurdalás nélkül,

mit még neked mér a Sors.

Az Időt nem előzheted meg,

nem lehetsz olyan gyors…

Az Idő már túlhaladt rajtunk,

s az évek súlya, bizony,

tudatosul lassan,

mikor rájövünk,

egy lehetséges közös úton

mennyi mindenről

csak úgy lemaradtunk…

Mit Sors még adhat,

az a remény,

s némi igény

arra, hogy jönnek még álmok,

lesznek szivárvány-napok,

s ha van egy esély,

akkor remélj,

hogy neked zengjenek a holnapok…

halld meg ígéretét

minden újnak, szépnek,

a nagyszerű percek

ujjongó örömének.