Hajl�ktalan

Hajl�ktalan �l a j�rd�n.
Mindennapos, megszokott l�tv�ny,
sajnos…
Sz�vem belesajdul…
m�g ny�ron is, nemhogy most,
mikor r�pt�kben fagynak meg
a m�nuszok.

Seg�teni mind�j�k�n nem tudok,
rem�nytelen – gondolom…
mik�zben tekintete, ahogy r�m n�z,
abban az eleve lemond�s l�tszik,
s nem a felcsillan� rem�ny.
Nem zaklat, nem sz�l, csak n�z…
arc�n a k�nnyek nyoma szinte deres,
f�ld�n mellette diplom�ja hever,
mely �gy harminc�ves…

Pr�mes, illatos d�ma sz�l
hidegen, mint a j�gcsap,
mik�zben - meg nem mondom, milyen aut�ja
h�ts� �l�se el�tt kikapcsolja a t�v�t,
melyet pr�mes gyermeke n�z:
– Na persze, hogy adok, hogy
a kocsm�ba vigye! –
�n azt mondom r�, hogy
ha m�r adhatunk vajmi keveset,
ami �let�t alapjaiban �gysem
v�ltoztathatn� meg,
hadd d�ntse m�r el �,
hogy szerencs�tlen �lete
mit�l lesz - ha csak egy p�r �r�ra is –
elviselhet�.