Köd és közöny
Köd és közöny
Hol jártok, remények?
Az Idő kék vonatja
messze vitt titeket.
Hol vagytok, szép szavak?
Távoli tompa ködbe
burkolják hitemet.
Fájdalom, merre mész?
A szív s a lélek könnye
komor közönybe vész.
Irgalom, el ne hagyj!
Maradj velem, ha lényem
a hosszú útra kész.
|