Vallomás Honestynek

Szeretem
okos tekinteted,
mellyel olyan jól elhiteted:
minden hozzád intézett
szavam megérted.

Szeretem
figyelő pillantásod,
nyugodt, meghitt hunyorításod,
ahogyan nyomon kíséred
minden mozdulatom.

Szeretem
szent-bamba nézésed,
mellyel halvány smaragdszín szemed
csillogó sugara
köveket repeszt.

Szeretem
gyönyörű bundádat,
melyet ha bárki végigsimogat,
benne jó ideig selymes-puha
érzést hagy.

Szeretem
puha tappancsodat,
melyről karmot vágni ritkán hagysz,
de puhán érinted vele arcomat,
ha alszom még, s te már éhes vagy.

Szeretem
szokatlan cica-intelligenciádat,
mellyel észleled örömömet és bánatomat,
mellyel megérzed fájdalmamat,
hogy néha már azt hiszem,
emberlélek vagy.