Két gyertya égjen


Már-már giccsesnek tűnhetett
az éjszakai látvány,
néha épp ily idilli képet
láthatunk festők vásznán:
langyos nyári éjjel, tópart,
csendes, simogató szellő,
az égen a telehold körül csak
díszként úszik el pár felhő,
bólogató nádas a stégnél,
egy kikötött csónak csobban,
s egy pár, ahogy ott áll
merengő mosollyal, szótlan,
kicsit megszökve a zajos,
vidám, ünneplő társaságtól
hitet és szépséget meríteni
a másik szeme sugarából...

Élt minden: a táj, a fű, a fák,
de mégis... rajtunk kívül
csak a Hold tudhatta -
hisz ő kísér minket régóta -
ez a nap nem csak a telehold,
s nem csak egy ünneplő ifjú pár,
de a mi évfordulónk is volt.