|
Hideg nyíl
Hideg nyíl
Síkos a járda...
nagyanyósan lépkedek,
fóbiásan rettegek
az eséstől,
kevéstől
is zuhantam már,
vállam törött,
s arcom fölött
sikítva siklott el
az idő -
ijesztő
jégcsapok az ereszről
fejem fölött - rémítő
a gondolat -
egy pillanat,
s fejemben a hideg nyíl
megoldja a gondokat,
s a mozzanat
már nem visszafordítható.
A jégcsap elolvad,
az élet elporlad,
az igen már nem kimondható
az életre, mely drága.
De síkos a járda -
így hát
toporgok tovább -
nagyanyósan lépkedek,
fóbiásan rettegek...
hiába,
síkos a járda.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
