Nagyszombat

M�r l�ttam �t sok �ve - tal�n �lmomban?
A l�tv�ny oly �les volt, mint a val�,
mindig, �jra s �jra keresem,
s �t�ln�m val�s�gosan
azt a mindent �that�,
itat�sk�nt mag�hoz h�v�
v�gtelen szeretetet.
Mikor �sszetorl�dtak fejem f�l�tt
s�lyos gondfelh�k, v�ratlanul,
an�lk�l, hogy R� gondoltam volna,
- m�g csak nem is im�dkoztam
alv�s el�tt - s elj�tt...
Szavakra nem eml�kszem, csak
hat�rtalan j�s�got sug�rz� szemekre
s fejemen az �rint�sre,
mi ek�zben elt�lt�tt, nem hasonl�that�
semmilyen �rz�sre,
csak a mindent �t�lel�, eg�sz
gyarl� val�mat elfogad�, felt�tel n�lk�li,
megmagyar�zhatatlan szeretetre.
Mi�rt, mi v�gre, hisz’ ki vagyok �n?
Felfoghatatlan.
De az�ta… m�r nem az�rt hiszek,
mert �gy tanultam s elfogadtam.
Benne l�nyeg�ltem, s hiszek,
�n… hiszek a Felt�mad�sban.