T�nd�rvir�g

A kis portul�cska csak �gy el�b�jt a dolgoz�m bej�rati ajtaj�n�l. Egyszer csak - lett, a semmib�l. K�t d�szk�burkolat k�z�tt, egy ereszcsatorna el�tt... K�sz csoda, hogy - m�r k�t h�t �ta - m�g nem l�pett r� senki, nem raktak r� semmit, nem sodort�k el, nem t�pt�k ki gyomk�nt.
M�lt h�ten kihozta els� vir�g�t, felujjongott a lelkem: ez egy apr� csoda, m�gis mennyit jelent nekem! Akkor, sajnos, nem volt n�lam g�p �s h�tv�ge k�vetkezett... h�tf�re meg elhervadt az els� vir�gocska. De az�rt minden reggel felvid�tott a l�tv�nya, vir�gtalanul is. Sz�v�s, ragaszkod� kis �let... a k� h�t�n is meg�l. Igaz�n p�ld�t vehetek r�la.
P�ntek reggelre h�rom apr� kis bimb�t l�ttam rajta! Na, gondoltam, megint h�tv�g�re fog kinyitni... pedig most itt van a f�nyk�pez�m is, mert d�lut�n ki�ll�t�sra megyek... nem baj, eb�dsz�netben lefot�zom majd bimb�san, addigra t�bb f�ny �ri majd. Az�rt �gy is el�g volt jelenl�te, a tudat, hogy � itt van, mintha arra v�rna, hogy szebb� tehesse reggeleimet. �s sz�les vigyorral l�ptem be oda, ahova n�ha olyan rezign�ltan, f�radtan, neh�z sz�vvel megyek, mintha nem szeretn�k...
�s mit ad Isten, amikor eb�dsz�netben - r�gt�n azut�n, hogy a "norm�lisak" elmentek eb�delni - direkt ��rte, �t megn�zni �s lefot�zni kil�ptem az ajt�n: mindh�rom csod�latos cikl�mensz�n� vir�ga teljes pomp�j�ban mosolygott r�m! Belek�nnyeztem, ahogy visszamosolyogtam r�...
Te t�nd�r kis �let, k�sz�n�m, hogy vagy, b�rmeddig is... �s seg�tesz k�nnyebb� var�zsolni a tapos�malmot, bearanyozni a h�tk�znapjaimat.