Zimankó

Nem jön a busz.
Mínusz hat fok - nem túl sok.
Volt már hidegebb is,
de vigasznak ez kevés,
ha vág a hideg, mint a kés.
Negyven perce várok.
Az északi szél módszeresen
lassan átfúj részeimen,
gúzsban feszül minden sejtem,
koccan a fog és szétfagy a gondolat -
de nem jön a busz,
a tél csontig hatolhat.
Reszket a száj és átfagy a lélek,
a zimankó őszre festi a hajat,
s már épp hogy élek,
de nem jön a busz...

- - - -

Zsiborgó-fájó műlábakon
egyszer hazaérkezem.
Nem ér a nevem,
míg ki nem enged
minden részem.
S kint szétterül a köd
és csillan a dér,
ahogy bent vizes hajam
a vállamhoz ér.