Élj sokáig, anyám

Anyja vagy "Annya"? -
első szavunk ez volt, így hívtunk
öcsémmel téged, anyu.
Majd változott a kép, kiskorunk
elmúlt lassan, s ahogy unokák becéznek,
úgy maradt rajtad: Mamu.

Csak a szomszéd megyét láttad
hetvenkilenc éved alatt, soha
semmit nem pihentél,
magadért s kényelmedért
oly keveset vártál, érte apró
szikrányit sem tettél.

Nem lényeges, nem fontos,
mondtad mindig, majd csak
lesz veled is valahogy...
Te nem rovod fel, szegény,
hogy háttérbe szorulsz, pedig
az erőd csak egyre fogy.

Hálát vagy viszonzást
semmilyen jótettért sohasem vársz,
csak adsz, mindig adsz,
fullánkot sem szúrsz és
nem alázod meg azt, kinek ingyen
szeretetet osztasz.

Ha bántottak szóval,
csak hallgattál mélyen... úgy tűnt,
meg sem érint, pedig fájt
sok minden, tudom, de te
tökélyre vitted a kenyérrel
való visszadobást.

Te erre hivattál, s e világ
mennyivel reményteljesebb, másabb,
különb, jobb lehetne,
ha a te szívedből egy kevéssel
több születhetne, ha az önzés helyét
a szeretet tölthetné be.