Nagycsütörtök reggele

Tinédzserek a buszon -
biztostű a fülben, taréj a hajban,
kora reggel, színesben, kihívón,
áprilisi tíz fokban térdnadrágban.
Poénkodnak, hangosak,
mobilt nyomorgatnak, ám
egy hallgatag.
- Mi van, öcsém? - verik hátba.
- Nagycsütörtök - válaszol amaz.
- És akkor mi van? - kérdik,
vállát megbunyózva.
- Nem tudjátok? Ma kajált utoljára...
Némaság áll be, elgondolkodnak.
Ritka pillanata ez hétköznap hajnalnak.
Megállónyi csend ül a sokaságban.
- Hát igen, szegény... - sután egy válasz
vet véget a zavart hallgatásnak.
Még egy megálló tétova némaság.
- Miértünk szenvedett, öcsém -
szól egy másik, s csendben leszállnak.