Mélységben

Napról napra néhány fullánk,
időnként skorpiócsípések,
részvétlenségből...
Rúgások érnek, kisebbek-
nagyobbak, kék és zöld foltok
szaporodnak rajtad
észrevétlenül.
Mondhatsz bármit - akár a falnak,
tehetsz dolgokat - nem számítanak,
volt jó barátok átlépnek rajtad,
a véres karcok lelkedet tépik
rendületlenül.
Nem tehetsz mást, tűrsz mindent,
fogszorítva éled meg:
semmibe vesznek.
Számít, ha fáj? Számít, ha
gondolataidba egyre többször
beférkőzik a nihil utáni vágy?
Ha számít, csak neked.
Hogy meddig leszel képes
válladon és lelkedben
cipelni ezt a meg nem értő
jéghideg érzéketlenséget,
mi néma sikollyal körbevesz -
afelől még dönthetsz.