Bár földön...

Bár földön fekszel, netán
padlón - egy fokkal jobb talán,
mert még van padlód... -,
és csak nézel, hogy vajon
miért, hogy másoknak
mégis úgy esik jól a desszert,
ha ott is még párat
beléd rúghatnak, mert
számukra elégtétel a kínod.
Apró dolgok, melyek
a biztonságban s jólétben
tán meg sem érintenek,
de a padlóról nézve
naiv szemmel oly hihetetlen
az alig leplezett antiempátia,
a csakazértis bántani akarás
érthetetlen szándéka,
melyek tömegét nap mint nap
magadat megrázva
próbálod meg nem történtté,
semmivé tenni,
s nagyokat nyelve maradék
méltóságoddal meglenni,
embernek maradni.