A rem�ny foglya

Telehold f�nye szikr�zik a havon,
udvara hatalmas... iszony� hideg lesz.
Rejt�lyesen csendes, rezd�letlen az �j,
csillagok szikr�znak... az isten hidege vesz...
�m csapong a gondolat, nincs lehetetlen,
mint burj�nz� borosty�n, mindent k�rbefon,
hi�ba pr�b�ln�k csak j�ra gondolni,
rem�nyf�l�vel nem zaklat telefon.

Mi minden futhat le az ember agy�ban
egyetlen perc alatt, szinte hihetetlen...
h�bor� �s b�ke, vagy old�s �s k�t�s,
�r�lt kavalk�d, vagy nyugalom �s csend.
Az ember saj�t gondolatainak foglya,
f�lelem �s rem�ny, p�nik �s bizalom
h�nyszor, de h�nyszor nem hagyhatja nyugton
jobb �rz�seit a k�nz� aggodalom.

A t�nyek semmi j�val nem kecsegtetnek,
nem sejtem a j�v�t, csak borzalmat l�tok,
annyira m�snak k�pzeltem a sz�pen �s
okosan eltervezett j�v�t, igazs�got.
A harc hasztalan, medd�, a k�zdelem �res,
eltiport v�gyak, tervek �s bizonytalans�g...
Magamra hagy lassan a telehold, csak a
hideg marad, s ez a rem�nytelen vil�g.

*

L�sd, messzi kedves, ki velem vagy l�lekben,
neked akartam most sz�peket �rni...
N�zd, ez lett bel�le, s ez nem panasz - �llapot.
B�r tudn�k ink�bb csak tiszta �r�met szerezni...