Önmagát öleli?
Magdileona 2012.07.05. 10:47
Egy gondolathoz, 2012. április 22.
Önmagát öleli?
(Egy gondolathoz, mely szerint: "Szeretni csak kitárt karral lehet. Ha karunkat összefonjuk, rá fogunk döbbenni, hogy már csak önmagunkat öleljük." (Leo Buscaglia)
Ha a boldogtalan, megbántott, sérült ember önmagát két karjával átöleli, ennek semmi köze ahhoz, hogy csak önmagát szeretheti. Ez a fajta gesztus védekezés a külvilág bántásai, sértései, ármánykodásai, gonoszságai, ártalmai ellen.
Gondoljunk csak arra, ha fizikailag bántanak: belső, érzékenyebb részeinket magunkba görnyesztjük és karjainkat átfogjuk önmagunkon. Ugyanígy van ez akkor is, ha nem érnek tettlegesen, fizikailag ütlegek vagy rúgások. Védekezünk... az ellen, hogy lelki bántások, sértések, rúgások érjenek. Félelem a kiszolgáltatottságtól. A sebezhetőség jele. Önkéntelen gesztus ez. Mindennek semmi köze ahhoz, hogy tud-e vagy sem az illető szeretni... inkább pontosan épp attól fél, hogy szeretetlenség éri...
|