Álommese
Álommese
Válogattam
búzát az ocsútól
éjt nappallá téve,
szemem könnyesre fáradt,
vörösre kiégve.
Próbáltam látni is,
nemcsak vakon nézni,
rózsaszín hajnalpírt
észre sem véve.
Elkergetett
a gonosz mostoha
halálra ítélve,
csak futottam és féltem
sötétben rettegve.
Mer-e majd valaki,
mer-e megmenteni,
számon fog-e kérni
mindent félre téve.
Kenyérmorzsát
szórtam szét utamon
halkan énekelve,
ám éhes kis madárkák
gyorsan csipegetve
felszedték a nyomot,
örül, ki jóllakott,
gonosz békén hagyott
másfelé kerülve.
Emlékeket,
álmokat kergettem
szebb sorsot remélve,
mély jóságot találtam
hű szemekbe nézve.
Nem kellett varázslat,
semmilyen fondorlat,
segítő, jóságos
maci lett belőle.
|