Hiányozni fog
(Pocak gazdájának)

Hiányozni fog...
Ne várd, hogy egyszer
úgy érzed, hogy sejtről sejtre
ugyanaz az ember leszel
az életben még egyszer.
Hiányozni fog...
de te több lettél.
Benned pihent meg,
ki elment, kit szerettél.
Nem hagyott el, csak már
elfáradt. De lelkedet
emlékeivel gazdagítva
s szelíden simogatva
benned csendesen tovább él.
Hiányozni fog...
mégis jobb lettél,
ha egyáltalán az még lehettél.
Mert ő jó volt, kedves,
szelídsége világgal felér,
s te érte mindent megtettél,
mit tehettél.
Hiányozni fog...
valahányszor térülsz-fordulsz,
jössz és mész, eszel és alszol,
hiányozni fog,
ha jön a nyár vagy itt a tél,
s minden ártatlan, boldog,
hálás pillantásnál és érintésnél
eszedbe jut ő, kit
annyira szerettél.