A kismanók és a hóember

Az ember nem hinné, hogy január van,
egyik nap hó, másik nap olvadás
e változó, fekete-fehér világban.
Persze télidőben miért is lenne más?

Óvoda udvarán sok kicsi manó
apró kezekkel paskolja a havat,
mindjárt elkészül a hóember, sikkanó
kacaj és izgalom fest rózsás arcokat.

De jaj, másnapra az idő olvadó,
a hóembernek nem jut elég hideg,
s mire udvarra ér a sok kicsi manó,
roskadó hórakás jelzi a hóembert.

Néhány kicsi manó arcát bánat fedi,
egyikük hozott orrnak sárgarépát,
másikuk diókat akart szemnek tenni,
nem értik: a hóember rájuk miért nem várt?

"Lesz még hó, gyerekek, építtek másikat,
a hóembereknek nem kedvez a napfény..."
A kismanók gyorsan megvigasztalódnak:
hisz' két varjú is leszállt a kerítés tetején!