Csak n�m�n, szavak n�lk�l

L�legzet-visszafojtva futkosok a tavaszi f�k alatt.
K�ptelen vagyok szavakba foglalni, mit �rzek,
mikor l�tom e t�k�letesen fesz�t� vir�gz� �gakat,
a term�szet sud�r, csodasz�p aj�nd�kait,
a t�nd�kl�, mosolyg� vir�gszirmokat,
mes�be ill� pomp�s f�nyeket �s �rnyakat.
Annyira �r�mteli az eg�sz, annyira csordultig
t�lti az ember �h�t�, szomjaz� lelk�t,
hogy m�r szinte s�rnia kell a m�rhetetlen�l
elviselhetetlen sz�ps�g �r�m��rt...
S ahogy levezetem, elviselhet�v� teszem
a rajtam t�ler�vel kit�r� ekszt�zis�rz�st,
az eg�szet, amivel megtehetem, aminek k�sz�nhetem,
az nem m�s, mint n�lk�l�zhetetlen �s
h� t�rsam, az im�dott f�nyk�pez�g�p.
Az is �r�l, reszket a kezemben, tettre-
�s seg�t�k�szen hajtja v�gre t�bb sz�z k�r�sem,
teszi el v�d�n mem�ri�j�ba mindazt a felejthetetlen
�s megsz�ml�lhatatlan l�tv�nyt, k�pet,
melyeken visszat�kr�z�dik mindaz, mit
ekkor, �gy, ezen �r�kban �t�lhettem.
Az �r�m, ak�rh�nyszor n�zem majd e k�peket,
mindannyiszor mint vill�m fut �t rajtam,
�rzem akkori magam, olyannak, aki akkor voltam...
s olyankor �jra �s �jra l�legzet-visszafojtva
futkosok a tavaszi f�k alatt,
s nem tudom szavakba foglalni, mit �rzek,
mit jelenthet a milli� "csak-most-van" pillanat...
�s l�tom a term�szet szinte ki�rdemelhetetlen aj�nd�kait,
melyeket, ha ir�nta fog�kony haland� kaphatja azokat,
az �nzetlen term�szet csak �gy sz�rja �r�mszirmait...

S ami fel�lm�lhatatlann� teszi mindezt,
az az, ha ilyenkor te is velem vagy, kedves.
Mert ugyanazt �rzed, hiszed �s teszed,
ugyan�gy tiszteled, csod�lod a sz�ps�ges term�szetet,
hogy magunk s egym�s �r�m�t szavakkal
m�r t�llicit�lni sem tudjuk...
Csak n�m�n, szavak n�lk�l k�zel�thet� az �rz�s,
�vatosan, ahogy a felh�szer�, �kszerk�nt ragyog�
t�k�letes vir�gszirmok m�g�l egym�s fel�
�tdereng mindent �rz� mosolyunk.