Csillaghull�s

Augusztusi h�tf�n �jf�lre j�rt m�r,
s jutott eszembe sz�mtalan k�v�ns�g, �haj,
nehogy v�ratlanul �rjen a szerencse,
hisz villan� pillanat az eg�sz, mint egy s�haj,
b�r csup�n egyetlen csillag suhan�
hull�s�ba k�pr�zhatn�k bele,
a l�tv�nnyal mag�val, �rz�tt �r�m�vel is
�lm�nyt�rol� lelkem lenne tele.
S�t�tb�l, nyitott ablakon �t �beren
eget k�mlelve �riztem a csillagokat,
eszembe jutott, mit any�m sokszor mes�lt:
l�ttam apr�s�gk�nt nem egyet, de sokat,
mikor ott a sz�l�faluj�ban augusztusban
karon �lve boldogan sikongtam, tapsikoltam
valah�nyszor az �gen -- sajnos, m�r nem eml�kszem --
�tsuhant egy csillag.

Most m�r f�rad a szem, az agy, az �rz�k,
csaknem feladtam: hisz t�ny, ami t�ny,
lak�telepen szinte rem�nytelen eget vizslatni,
t�l sok a l�t�st g�tl�, k�rnyez� f�ny.
Egy v�gtelen, f�nytelen mez�n vagy dombon
lenne j� v�rni, lesni �s �rk�dni,
l�tv�nyos, ak�r t�meges csillagz�por
fens�gess�g�ben titkon rem�nykedni.
M�r �ppen zsibbad� karomnak sziszegtem,
amikor egyszerre szemem kit�gult,
egy f�nyes pont hirtelen nagyobb lett,
egy ferde villan�s, mint val�di sug�r�t
ragyogott fel, s amily val�sz�n�tlen�l
s�hajt�snyi pillanat alatt sz�letett,
k�t m�sodperc alatt a f�nynek m�r helye h�lt...
hogy k�v�ntam volna b�rmit, elfeledve lett.

K�v�ns�gk�nt mit is tal�lhattam volna,
nem tudtam gondolni egy�bre hirtelen,
csak hogy j� any�m, csal�dom, s kedvesem
min�l tov�bb legyenek mellettem.