|
Márciusi hangulat
Márciusi hangulat
Egyszínű szürkeség még a március,
kevés a szín, álmodik az égbolt,
ahogy az ember szertenéz, úgy tűnik,
féltve őrzi a mozdulatlanságot.
Az élet száz és száz titkos rezdülése
várat magára, míg a csend szétteríti
az időt, kendőként kötöm fejemre,
s két vége vakon a végtelenbe csüng.
Hallgat a némaság, s bennem újra és újra
születik a csend, lelkemben régmúlt
emlékek fiatalodnak, s akarom azt is,
hogy célt tetteim elé indoknak ne hazudjak.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
