|
Dal belülről
2015. 11. hóban íródott.
Megj.: A Barátok Verslista novemberi belső pályázatára a 2. versem, de ugyanezzel pályáztam a Gondolatok fényképekre (rozsdás lakat virággal) belső pályázatra is, ott 3. írásként. Kritérium a dal és temető szavak használata volt.
Dal belülről
Mikor a temetőkben gyertyákat gyújtanak,
egy kripta ajtajánál mindig megállok.
Ott lóg rajta egy már nem használt lakat,
megette a rozsda; nézem, s álmodozok.
Kik benne nyugszanak száz éve is talán
- a lakat szinte majd magától elporlad -,
békét találtak-e lelkükben mára már?
Látogatójuk sincs, hosszú évek alatt.
Körbenézek lassan, nincs senki e részen,
pár szál kedves vadvirágot lecsippentve
a korhadt lakathoz csúsztatom a résen...
s ekkor valahol eltemetve mélyen
egy dalt hallok belül, némán lélegezve.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
