|
Egyfajta hála
Egyfajta hála
Azt hiszem, a képzelet
mindig is gazdaggá tett,
nagy ajándék ez számomra,
így kaptam szebb életet.
Idejét múlt, poros gondolatok
hevernek romokban, de ez
csak a látszat, csalóka érzet.
Egyelőre nem hagy cserben
feledés és emlékezet.
Roppant gyorsan elszáll,
víz mélyére merül minden,
az emlékek, s az idő
szétforgácsolódik, hiszen
oly illékony, hihetetlenül
változó időket éltünk,
s én, bár szegény vagyok,
de képzeletem - mert folyton épülünk,
le vagy fel - emlékezetem,
s a felfedezett JÓK és SZÉPEK
elégedettnek tűnő életemben
mind-mind dúsgazdagnak emel.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
