|
Hazamenni
Hazamenni
Mindig furcsa rzs hazamenni. A rgi hzhoz, mely vtizedek ta alig vltozott. Krnykn kicserldtt szinte minden: gazdag, tbbemeletes luxushzak pltek, akiket a kertvrosban mg a kutyaugats is zavar. Gyerekkorom laki kzl is mr fl kzen megszmolhatom, hny lakik abban az utcban mg... de ha igen, az hzuk is megjult mr. Nyilvn msok voltak az adottsgok, lehetsgek, tnyek.
Az apm 61 vesen elment e vilgbl, s anym azta egyedl... ugyan, brmilyen dolgos asszony volt mindig is s mg istennek hla, ma is, de ugyan mit tudott volta tenni egy kis nyugdjbl, egyedl?
Pr ve srn hazajrok, de mg mindig, mindig elfog egy furcsa, torokszort rzs.
Mintha kicsit visszaprgne az id kereke nhny vtizedet... megelevenedik a mlt, hirtelen egy ms dimenzi, ami krbeveszi az embert az emlkezet ltal. Nem is tudom, hogy most visszavgyom-e, visszatekernm-e az veket... vagy mgsem?
Akkor mi az, ami szorongatja az ember torkt minden alkalommal? Az vek, az id slya? Az, hogy is regszik? Az a szletsem ta itt tlttt 28 v, mely visszavonhatatlann tette s ezltal megszptette azt, ami elmlt?
Feltmasztani nem lehet szeretteinket. S akik gyermekkorunkban krbevettek minket, ma mr oly ritka az lk sorban azon a helyen... minden, minden ms lett.
Mr csak anym s a hza ugyanaz. s ez az, ami lelkem mlyn fojtogat, a soha vissza nem tr gyermek- s ifjkor.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
