Ősz
Ősz
Tudom, sokan nem szeretik, de én mindig csodájára járok. Évtizedek óta kedvenc évszakom.
A nyári, sokszor alig túlélt hőséghetek után számomra néha szinte megváltás, mikor érkezik. S emellett a pompázatos színek, amelyek gyönyörködtetnek, fantasztikus látvány.
A megnyugvás, elmerengés, emlékezés időszaka. Felkészülés a hosszú, téli estékre, Mindenszentek, halottak napja... az elcsendesedés. Egyszerűen - szeretem. Írói, költői, fotós énem is ilyenkor a legaktívabb.
Tavasszal is, no de az mindenkinek természetes.
Valószínűleg koromból is adódóan pártoltam inkább az őszhöz.
Befogadni mindent, amit képes adni - a látványt, a színeket, a felhőket, fákat, egyáltalán: az őszi természetet - szinte lehetetlenség.
Minden évben elindulok direkt csupán fotózás kedvéért szép, őszi napokon. Kétszer nem tudom ugyanazt a fotót megcsinálni, pedig évtized óta így megy már, és valószínűleg nagyjából minden fa ugyanazokban a színekben játszik, mint előző években. Mégis... mindig más, soha nem ugyanaz.
A fotózás feltölt, bármi bajom is van, felejtendő, ha kint rámosolyoghatok a fákra... az őszi virágokra, érezve az októberi illatokat, a változatos égi játékokat...
Szeretem az őszt, szeretem a színeket, szeretem a fákat, a madarakat, szeretek fotózni, festeni... írni... és ilyenkor pláne érzem, hogy szeretek élni.
|