Viharvers

 

Felhők rohannak

odafenn az égen,

vihar készülődik,

vészjóslón, sötéten.

 

Kezdetként lehűl,

friss lesz a levegő,

eltűnik a napfény,

s a szürkeség megnő...

 

hideg lesz, zimankós,

bús árnyék vetődik,

s a szél is csípősen,

karcosan születik.

 

Ereje már rángat,

védem az arcomat,

az esővel a jég is

fokozza harcomat.

 

Egy negyedóra tán, míg

fokról-fokra enyhül,

míg az égbolt fele

napfényesre kékül.

 

Ilyenkor keress és

szivárványt láthatsz,

kárpótol mindazért,

miért ronggyá ázhatsz.