Télen sem felejtek...
Nyáron mindig az az álmom, vágyam:
északra menni, hol elviselhetőbb a lét,
néha iszonyú kibírni, míg véget ér
az a hőgutás, borzalmas néhány hét.
Én most sem felejtek, ebben a hidegben,
bármilyen furcsa, jobban elviselem,
még ha szétfagyok is, ha minden jégverem,
mintha 60 fok dúl az erkélyemen,
mely apró, és fél napig is perzseli a hőség,
állandóan égett linószag érződik,
a vaskorlát kézzel meg nem fogható,
a lakásban a 35 fok sem túl biztató.
Ha anyagilag s máshogy gondom nem lenne,
előbb a vonat, majd ugrás egy kikötőbe...
vágynék-lennék inkább egy élhetőbb világban,
szívesen élnék nyáron Észak-Európában.