125. hóforduló
125. hóforduló
Egyszeri leányként egy éjt s egy napot
kint töltöttem az ég alatt,
úgy gondoltam, leszedem majd
a magasságból minden gyémántokat.
Kosárkám tele szívecskékkel,
nappal, holddal, csillagokkal,
csak neked adnám az összeset,
belőlük szól szív, a hang, a dal...
|