|
Oly keveset...
Oly keveset...
Oly keveset adhatok neked, látod,
csak egy gondolatot, egy árnyékot,
a kék égen úszó fehér felhőkből
a sokból csupán egyetlen kis fodrot.
Oly keveset adhatok neked, látod,
csak mint amilyen itt ez is, egy pár sort,
az egész tavaszi rét tündökléséből
csak egyetlen, halvány kis vadvirágot.
Oly keveset adhatok neked, látod,
pedig te mindent adsz, egész világod,
én pedig csak gyenge, fáradt üzemmódban
hűs szavakkal tudom simítani homlokod.
Oly keveset adhatok neked, látod,
bár jórészt ismerem minden gondolatod,
de ha rám ülepszik mázsájával a lét,
egyedül te vagy, ki e súlyt lazíthatod.
Oly keveset adhatok neked, látod,
mégis értékeljük az ilyen gazdagságot,
ha bőkezűbb lehetnék, semmit nem sajnálnék,
varázsolnék neked egy csodás világot.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
