Évtizedek után

 

Emlékszel? Fagyöngy alatt álltunk,

s kedves, elegáns társaság tapsolt,

de nekünk nem volt ám fogalmunk,

a sok talp miért ugrált és táncolt...

 

Korholtalak is, talán tudsz valamit?

Ám az egész tévedés volt, s már az

emlékek is sisteregnek a fejben, mint

dinnye, ha meglékelik... s nem igaz

 

más, csak a sok emlék. Zörejlő sás,

hol sétáltunk, s a teknő, tele szennyessel,

a sok évtized után arcunk, mi barázdás,

szemünk csillagai, s hátunk, vitt kereszttel.