Visszakapott szívem
Visszakapott szívem
Nem láttam az eget én kéknek,
a fák lombját igazán zöldnek,
nem láttam felhőt, nem éreztem esőt,
mert Te voltál mindenekelőtt.
Azt hittem, attól zöld, attól kék,
mert Te vagy, s csak attól szép.
Kitisztult minden, s hiába rideg,
hiába szürke és hiába hideg…
Minden megváltozott és helyén van
maga a kézzelfogható valóság: elmúlt a nyár,
és felfogtam, hogy Te nem vagy már.
Így van jól. Gondolom, hálás lehetek neked,
mert azt látom, azt érzem, mit látnom és éreznem kell.
Költöznek a fecskék, gólyák, darvak;
költözik a szívem is vissza: már nálam marad.
|