Örökség
Örökség
Szívem most szabaddá vált… ha szólni akarok valakihez, tán szólhatok, ha rokonszenves egy lélek, már mondhatok nyugodtan neki vigaszt nyújtó, barátságos mondatot – más úton.
Már nem gátol semmi, bár a büntetés jár, úgy tűnik távolról, a megbélyegzettség s hűtlen-titulus fennáll, s bizony, ebből a helyzetből szekérrudam kiáll.
Nem volt lételemem a meghasonlás, s nehezen vett rá nem hitt, meggyőzetlen dolgokra a megalkuvás.
Apám, tőled örököltem, tudom, s bár nehezebb így a lelkem, de tisztább a lelkiismeretem… Nem könnyű kiállni néha az igazunkért, de biztosan megéri a nyugodt álmunkért… így ezt az örökséget – az érdeklődést, a segítőkészséget az iránt is, aki nem feltétlen fújja a mi véleményünket – mégis neked hálásan megköszönném. |
|