Ami fontos

Teremtett magának a boldogtalan

szivárványos szép világot.

Megküzdött érte…

szegény ő, de lélekben mégsem,

úgy hiszem.

Kibékülve él sorsával,

ha szenvedőt lát, vigasztal,

ha segítség kell, nem hagy cserben

s ha úgy méri a sors,

csak napi négy-öt órát pihen…

de lelkében boldog.

Teszi, amit tud,

s úgy-ahogy becsülik,

szeret és szeretik.

Ez itt a fontos.

Mégis van,

ki bár látványosan

többel áldott a sorstól,

lelkében mégsem az egyensúly

ver tanyát, még többet akar,

valamit, mit ő nem birtokol,

soha nem is fog, hiába ostromol…

Tombol és bosszút szomjaz,

köveket megmozgat,

emennek gyengéit

sorban megkeresi,

sortűz alá veti,

alázza és szégyeníti…

Ennek fáj ugyan

és eggyel több csalódás…

de felvértezte magát,

higgadt és rezignált…

szegény ő, s belül mégis gazdag,

nem bánthatja ármány,

bár bőre az arcán

bizony nem oly vastag…

de lelkében boldog,

megteszi, mit tehet,

szeretik és szeret.

S ez itt a fontos.